A metrológia alapelvei
.jpg)
A metrológia alapvető és általános fogalmairól szóló nemzetközi szótár, valamint az enciklopédia és az ágazati szótárak definíciói szerint a metrológia a mérésekkel foglalkozó tudomány, amely az elmélet és a gyakorlat minden aspektusára kiterjed, és a tudomány vagy a technológia területétől függetlenül mindenféle mérésre vonatkozik.
E kiadvány célja nem a mérésekre vonatkozó nyilvánvaló elméleti elemzések elemzése, hanem a definíciók, a különböző metrológiai követelményeknek alávetett mérőeszközök elfogadási kritériumainak bemutatása, és ezen ismeretek alkalmazása a mérési eljárások végrehajtása során.
A mérőberendezések üzemeltetői ismerik azt a tézist, hogy a megbízható mérési eredmények érdekében a mérőeszközök minőségébe kell belefektetni. A közelmúltig ezt a meghatározást a minőségi normák alkalmazásával használták, azok további elemzése nélkül. A mérőműszerek üzemeltetőjének ismeretei azonban oly módon változtak, hogy a mérőműszerek felügyelete egyszerű követelménnyé vált.
A laboratóriumi metrológia a mérőeszközökkel és a mérésekkel szemben támasztott követelmények miatt két fő megközelítésre osztható: legális metrológia és a természettudományokkal és technológiával kapcsolatos metrológia.
Jogi metrológia
A jogi metrológia nemzetközi szótárának definíciója szerint a metrológia (a mérésekkel foglalkozó tudomány) egy olyan részterülete, amely a jogi követelményekből eredő, mérésekre, mértékegységekre, mérési módszerekre vonatkozó tevékenységekre vonatkozik, és amelyet illetékes szervek végeznek. A jogi metrológia tárgya országonként eltérő lehet. A jogi metrológia működtetéséért vagy tevékenységeinek egy részéért felelős illetékes szervek, amelyeket gyakran jogi metrológiai szolgálatnak neveznek. A törvényes metrológia fő tárgya a mérések egységességének biztosítása.
Lengyelországban 2001-ig a mérőeszközökre vonatkozó törvényes metrológiai előírásokat a Központi Mérési Hivatal határozta meg, és azokat a Mérések és Vizsgálatok Hivatalos Közlönyében tették közzé. A szabályozás, bár nagyon szigorú volt, nem volt összeegyeztethető az Európai Unió jogi szabályozásával. Így 2001. május 11-én új rendeletet adtak ki: “Mérési törvény”, amely a mérőeszközökre vonatkozó jogszabályok többségét szabályozza (Dz. U. 2001. 63. sz. 63. pont 636. pont, módosított változtatásokkal).
Érvényes végrehajtási törvény az a minisztérium által kiadott, gazdasági kérdésekre és mérésügyi követelményekre vonatkozó törvény, amely konkrét mérőműszerekre vonatkozik.
Jelenleg az EU tagországaiban a nem automatikus működésű mérlegekről szóló 90/384/EK és a 2004/22/EK új megközelítésű irányelvekben meghatározott mérőműszerek bizonyos esetekben a jogi metrológiai ellenőrzés alá tartoznak azonban ez csak azokra vonatkozik amelyek
műszerekre, amelyeket forgalomba hoznak. A fenti irányelveket a megfelelőségértékelési rendszerekről szóló 2002. augusztus 30-i rendelet (Dz. U. 2002 No. 166. 1360. pont, későbbi módosításokkal) ültette át a lengyel jogba.
Az érvényes európai jog szerint az EU piacára bevezetett mérőműszereket a fent említett két új megközelítésű irányelv követelményei szerinti megfelelőségértékelésnek kell alávetni. A törvényes mérésügyi megfelelőségértékelést az uniós jog szerint és a meghatározott követelményeknek való megfelelés alapján a bejelentett szervezet (Lengyelországban ez a Központi Mérésügyi Hivatal) vagy a gyártó végezheti.
A gyártóknak a megfelelőségértékelés jogának biztosítása egyfajta áttörést jelent a lengyel mentalitásban. Eddig az ilyen tevékenységek a törvényes mérésügyre voltak jellemzőek, és csak a nemzeti hivatalok végezhették őket. Az EU új megközelítésű irányelveiben tárgyalt jogok és hatáskörök némelyikének megadása Lengyelországban valójában egy “új megközelítés” a minőségbiztosítási rendszerét bevezető és tanúsító gyártó helyzetéhez. A rendelet egyértelmű követelményeket határoz meg a termék forgalomba hozatalához. A bejelentett szervezet vagy a gyártó által kiadott megfelelőségi nyilatkozatot felváltotta az úgynevezett kezdeti hitelesítési dokumentum. Továbbra is fennáll egy probléma, amely az utólagos hitelesítésre vonatkozik, azaz [2] a mérőműszer kezdeti hitelesítését vagy megfelelőségértékelését követő hitelesítésre, amely a kötelező időszakos hitelesítésre vagy a műszer javítását követő hitelesítésre vonatkozik. Ebben az esetben az Európai Unió szabad választási lehetőséget biztosít a tagországoknak, és csak azt mondja ki, hogy a tagországoknak felügyelniük kell a használatban lévő mérőműszerek törvényes metrológiáját.
A törvényes metrológiai ellenőrzés (legális metrológia) olyan mérőműszerekre terjed ki, amelyeket meghatározott alkalmazásokban használnak. Az intézkedésekről szóló rendelet 8. cikkének 1. pontja meghatározza ezeket az alkalmazásokat:
- az egészségügyben, az élet és a környezetvédelemben,
- a közbiztonság és a közrend védelmében,
- a fogyasztói jogok védelmében,
- a befizetések, díjak, adók, adózatlan költségvetési díjak beszedésénél, a kedvezmények, bírságok, bevételek és kártérítések megállapításánál, valamint a díjak és térítések megállapításánál és beszedésénél,
- az egyéni ellenőrzésről,
- a kereskedelemben.
A mérőműszerekre vonatkozó rendeletekben a követelményeket egy adott mérőműszerrel kapcsolatban konkrétabban írják le. A nem automatikus mérőműszerek esetében a Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium 2003. október 3-i rendelete meghatározza a tömeg meghatározására vonatkozó követelményeket:
- a kereskedelemben
- amely a kereskedelmi díjak, vámok, adók, bónuszok, kedvezmények, árengedmények, bírságok, bevételek, kompenzációk és más hasonló fizetési formák kiszámításának alapja,
- más jogszabályok és szakértői vélemények alkalmazásáról, valamint bírósági tárgyalásokon kiadott vélemények
- az orvosi gyakorlatban a betegek mérlegelésénél a megfigyelés, a diagnózis és a kezelés céljából,
- a gyógyszerek vényköteles gyógyszerészekben történő előállításáról és az orvosi és gyógyszerészeti laboratóriumokban végzett analízisekről,
- amely a közvetlen kereskedelemben és az áruk csomagolásában a viteldíjak kiszámításának alapja.
Mint fentebb látható, a rendelet általános alkalmazása egyértelmű meghatározást ad a mérőműszerek minden fajtájára.
A megfelelőségértékelés esetében a követelményeket az új megközelítésű irányelvek (90/384/EK – nem automatikus működésű mérlegek és 2004/22/EK – egyéb mérőműszerek) határozzák meg. Ezeket a követelményeket a lengyel jogszabályokban az alkalmazandó rendeletek hajtják végre.
A Gazdasági, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium rendelete 2003. december 11.
meghatározza a megfelelőségértékelés alapján forgalomba hozott nem automatikus működésű mérlegekre vonatkozó követelményeket, amelyek a tömeg meghatározására vonatkoznak a mérlegekről szóló rendeletben leírt esetekben a mérési elv alapján.
A 2004/22/EK (MID) irányelv hatálya alá tartozó és a piacra a megfelelőségértékelés alapján bevezetett mérőműszerek alkalmazási területeit és követelményeit a Gazdasági Minisztérium 2006. december 18-i a mérőműszerekre vonatkozó alapvető követelményekről szóló rendeletének mellékletei határozzák meg.
Nem szabad megfeledkezni minden olyan mérőműszerről, amelyet 2004. május 1-je előtt hoztak forgalomba, és amely jelenleg használatban van, valamint az új megközelítésű irányelvek egyikének hatálya alá sem tartozó műszerekről. Ezekben az esetekben a gazdasági minisztérium megfelelő előírásai alkalmazandók.
A szekvenciális hitelesítés tárgyalásakor érdemes megemlíteni egy nagyon fontos kérdést, amely a mérőműszer szekvenciális hitelesítésének engedélyezése. 2005. március 29. óta van érvényes gazdasági minisztériumi rendelet. Ez azonban a mérőműszereknek csak egy kisebb csoportjára vonatkozik. Érdemes megemlíteni, hogy az EU országaiban már több éve létezik a szekvenciális hitelesítési engedélyezési formanyomtatványok rendszere. A Lengyelországban használatban lévő mérőműszerek egy része, köztük a mérlegek, a jogi ellenőrzés alá tartoznak, és nem szerepelnek a műszerek listáján olyan műszerek között, amelyek ellenőrizhetők egy an
felhatalmazási űrlapok, hogy várjon még néhány napot ennek az eszköznek a szekvenciális ellenőrzésére. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó alany, ha felhatalmazást kapna a szekvenciális hitelesítés elvégzésére, hozzáférhetne a komplex szolgáltatáshoz, és így nem kényszerítené az ügyfelet arra, hogy többletköltségeket fizessen egy üzemen kívüli műszer beszerzése miatt. Természetesen még számos érv van, amely indokolja a szekvenciális hitelesítésre vonatkozó engedély kiadását.
Remélhetőleg a Gazdasági Minisztérium által jelenleg előkészítés alatt álló új rendeletek figyelembe veszik a mérőműszerek üzemeltetői és a polgárok számára jelentkező előnyöket. Egy ilyen megoldás révén a lengyel szabályozás nagyon közel kerülne az úgynevezett “régi EU” országaiban érvényben lévő szabályozáshoz. Az uniós struktúrákhoz való csatlakozásunk sokkal közelebbi hozzáférést biztosít számunkra az EU szabályozásaihoz és megoldásaihoz, beleértve a mérésügyi felügyeletre vonatkozókat is. Így azokat a szabványokat kell alkalmazni, amelyek pozitívan befolyásolják a problémamegoldást és az uniós állampolgárságú ügyfelek elégedettségét.
Tudományos és technológiai metrológia
A törvényes metrológián kívül a mérőműszerek üzemeltetői kapcsolatba kerülnek olyan metrológiával is, amely nem a törvényes szabályozással foglalkozik. Ezt általában „tudományos és technológiai metrológiának” nevezik. Az ilyen típusú metrológiára utaló alapvető tevékenység a kalibrációs folyamat.
A kalibrálás önkéntes tevékenység, amelyet a törvényes metrológia nem szabályoz, de a kalibrálás eredményei utalhatnak a törvényes előírásokban meghatározott követelményekre.
A mérőműszerek kalibrálási folyamatának funkciója és eredményeinek fontossága általánosan ismert a vizsgálati eljárásokat végző vagy a minőségbiztosítási rendszer normái szerint eljáró személyzet számára. Mivel a mérésekkel és azok hibáival kapcsolatos ismeretek általánossá és alkalmazhatóvá váltak, a vizsgálati eljárásokból származó eredmények objektívebbek.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy aki úgy döntött, hogy egy speciális, nemzetközi szabványok (ISO 9001, ISO 17025 stb.) által szabályozott minőségbiztosítási rendszert vezet be, az elfogadta azt is, hogy minden mérőműszerét kalibrálnia kell.
A mérőműszerek kalibrálását illetékes laboratóriumok végzik. A laboratórium alkalmasságának legmegfelelőbb igazolása a laboratórium akkreditálása egy nemzeti akkreditáló testület által (Lengyelországban ez a Lengyel Akkreditációs Központ).
Az érvényes jogi és normatív státusz szerint a hitelesítés nem a kalibrálás megfelelője, hanem fordítva. Ezért a minőségbiztosítási rendszereket bevezető szervezeteknek a hitelesítéstől függetlenül kell kalibrálniuk a mérőműszereiket.
A törvényes mérésügy és a tudományos és technológiai mérésügy közötti különbségeket az általánosan ismert normák követelményei alapján az alábbi táblázat mutatja be:
A jogi metrológia rendszere, ahogyan azt fentebb definiáltuk, bizonyos esetekben kötelező és meghatározott jogi aktusokban meghatározott. A törvényes metrológia konkrét követelményeket igazoló tevékenysége a mérőeszköz hitelesítés. a tudományos és technológiai metrológia rendszere önkéntes, és nemzetközi követelményeken és nemzeti normákon alapul. Ebben az esetben a metrológiai tevékenység egy mérőműszer kalibrálási folyamata, azaz paramétereinek nemzetközi szabványhoz való viszonyítása és a mérési bizonytalanság meghatározása. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ha egy szervezet önkéntes minőségügyi normákat vezetett be, és meghatározott minőségügyi normák szerint jár el, akkor be kell tartania annak követelményeit.
A hitelesítési és kalibrálási folyamat közötti legfontosabb különbség a mérőműszer hibáinak meghatározásakor történik. Hitelesítés esetén a mérőműszer hibáit a mérőműszer hitelesítési egységére vonatkoztatják. Kalibrálás esetén a hibákat a mérőműszer leolvasási egysége alapján határozzák meg. A fő probléma itt az, hogy egyes mérőműszerek esetében a hitelesítési egység n szor nagyobb, mint a leolvasási egységük. Ilyen például a laboratóriumokban és az iparban használt legalapvetőbb mérőműszer, a mérleg (mérleg / mérleg).
A mérőeszközökért felelős személynek, például egy laboratóriumban, be kell adnia a mérőműszereit időszakos kalibrálásra az illetékes, külső kalibráló laboratóriumokban. A mérőműszereket időszakonként belső ellenőrzésnek kell alávetni, hogy ellenőrizni lehessen a helyes kijelzésüket (például, hogy nincsenek-e hibák).
A mérőműszerek hitelesítési eljárásának szükségességét jogi aktusok, például a mérési törvény határozza meg, ha az adott műszer a hitelesítési eljárás tárgyát képezi.
A tudományos és technológiai mérésügy tárgyalásakor tehát a mérőeszközök feletti felügyeletre kell összpontosítani, amely időszakos hitelesítési és időszakos ellenőrzési eljárásokon keresztül valósul meg, amelyek célja a kalibrálási és ellenőrzési eredmények nemzetközi és nemzeti szabványokra való vonatkoztatása (az ISO 9001 szabvány 4.6. pontja). Azoknál az üzemeltetőknél, akik a szervezetükben minőségbiztosítási rendszert vezettek be, ezek az eljárások általában elegendőek.
Van a mérőműszer-felhasználóknak egy másik csoportja, akik nem rendelkeznek minőségügyi rendszerrel, vagy nincs szükségük minőségügyi rendszer bevezetésére, és így nem kell bevezetniük a metrológiai felügyeletet. Ebben az esetben a mérőműszereknek vannak olyan speciális alkalmazásai, amelyek kényelmesek az üzemeltetők számára, és amelyek a törvényes metrológiai felügyelet, azaz a Központi Mérésügyi Hivatal, annak struktúrái és helyi képviselői, valamint a Központi Mérésügyi Hivatal elnöke által felhatalmazott alanyok által ellenőrzött hitelesítés hatálya alá tartoznak.
